Ott vannak még aztán a „helykitöltő” animációs sorozatok: A klónok háborúja és A lázadók.
A klónok háborúja: egy rendkívül szerteágazó történetű alkotás, sok cselekményszállal (és valószínűleg rengeteg forgatókönyvíróval is). A főszereplők legtöbbször azok, aki a fenti poszteren láthatóak, de korántsem csak ők: sok epizódnak egészen mások állnak a középpontjában. Az ötlet maga nagyon szimpatikus, hogy azt a pár évet, ami a II. és a III. (élőszereplős) film között eltelt ilyen sok szereplő nézőpontjából ábrázolják. És az is tetszik, hogy itt olyan szereplőket ismerünk meg részletesebben, akik máshol csak mellékszereplők voltak, de ezzel együtt megérdemelnének egy részletesebb bemutatást. Pl.
Boba Fett fejvadász, vagy
a Jedi Nagytanács egyes tagjai,
Greedo, a bérgyilkos (akit egyébként csak a IV. (első) rész híres kocsmai jelenetéről ismerünk, amikor áldozatul esik Han Solo ravaszságának).
Mindezek mellett a már többé-kevésbé ismert szereplők mellett kitaláltak szintén érdekes új karaktereket is. Mint például
Ahsoka Tano, a vagány togruta csaj, aki Anakin Skywalker Jedi-tanítványa. (Az élőszereplős filmekben sehol nem volt szó arról, hogy Anakinnak lett volna tanítványa, de hát miért ne lehetett volna?)
Vagy Savage Opress, Darth Maul öccse.
Vagy Cad Bane, az erősen Clint Eastwoodra emlékeztető fejvadász.
Vagy Assajj Ventress, aki meg Dooku gróf tanítványa. Ez utóbbi két szereplő azért is fontos, mert velük az alkotók néha már megkísérelik megmutatni, hogy a Világ nem fekete-fehér, hogy akiket ellenségeinknek gondolunk, azoknak is megvannak a maguk motivációi. Ezt elsősorban Assajjon keresztül látjuk, akinek visszaemlékezéseiből elég részletesen megismerjük az előtörténetét ahhoz, hogy megállapítsuk: nem véletlenül lett olyan, amilyen, de nem is feltétlenül véglegesen lett kegyetlen és pusztító. Cad Bane meg egyszerűen egy afféle „rossz” oldalon álló nemes ellenfél, aki nagyon tudja tisztelni azokat is, akik ellen harcol, és ezért sokszor lovagiasabban is tud viselkedni, mint azok, akik esetleg a „jó” oldalon állnak. Minderre azonban egy kicsit még erősebben is rámehettek volna.
A hibái a sorozatnak ugyanabból fakadnak, mint az előnyei: sokan írják, ezért amellett, hogy sok szempontot bemutató, elég széteső, és az igazat megvallva elég ingadozó színvonalú is. Ebben persze benne van az amerikai sorozatok szokásos „betegsége” is: mivel nagy volt iránta az érdeklődés az istennek sem akartak neki véget vetni, hanem a végtelenségig nyújtották az egészet, még azután is, hogy elfogyott az ötletük. A másik, hogy érezni, ahogyan az egyes részek írói folyamatosan „vitáznak” egymással, azon, hogy ki a sorozat célcsoportja, és érdemes-e mélyen belemenni lélektani kérdések boncolgatásába, vagy egyszerűen csak elég ha a kreativitásunk, csak a látványra terjed ki, és az animációs film előnyeit kihasználva minél furábban kinéző űrlényeket és minél látványosabb csatajeleneteket produkálunk. És még valami: hogy minél tovább lehessen nyújtani a sorozatot, A klónok háborújában az eddigi Hexalógia majdnem minden egyes szereplőjét előveszik, mindegyiknek bemutatják a szülőbolygóját, és minden eseményt bemutatnak, amire az eredeti filmekben csak valaha is utalás volt. Én ezt néha már túlzásnak éreztem: oké, hogy a klónháború egyes eseményeit filmre visszük, de nem biztos, hogy mindent, de tényleg mindent meg kell mutatni. Kár, hogy csak olyan sok epizód végignézése után jöttem rá erre: hogy nem is olyan rossz, ha a film része között marad egy kis „balladai homály”. Amiről csak annyit tudunk, hogy volt egy nagy háború, amiben a Jedik is fontos szerepet játszottak, stb.
Elmondom mikor jöttem erre rá: akkor, amikor Anakin és Obi már ki-tudja-hányadszorra csaptak össze Dookuval és Grievous tábornokkal, mindig olyan eredménnyel, hogy nem győzött egyik fél sem.
Na, ez szerintem tök felesleges volt. Meg kellett volna hagyni az ő összecsapásaikat a II. és a III. élőszereplős filmre, úgy sokkal érdekesebb.
A klónok háborújában nem is kellett volna, hogy személyesen találkozzanak. De muszáj volt ilyen látványos fénykardpárbajokat beletenni, hogy a nézők nézzék a néznivalót. (És úgy látszik, azt gondolták, nem elég, ha az újonnan kitalált szereplők párbajoznak, össze kell ereszteni a már ismerteket is.)
Volt viszont legalább két szereplővel kapcsolatban egy-egy dolog, amit úgy építettek fel, hogy némileg pótolni próbálták a filmek hiányosságait:
1. Hogy A sithek bosszújában Grievous tábornok miért nem löveti le Obit miért akar személyesen megvívni vele. A klónok háborújában látjuk, hogy Grievous egy hasonló típusú katona, mint mondjuk a hősies Szemjon Bugyonnîj: olyan aki alapvetően tiszti rangban is harcos marad, és akit ezért ezredesinél magasabb rangra nem szabad emelni, hogy operatív parancsnok maradhasson, mert nagy hadseregek stratégiai vezetésével úgysem boldogul. Ez a kép Grievousről viszonylag pontosan fel van építve a sorozatban.
2. Ahsokát és Anakint A klónok háborúja végén súlyos sérelmek érik a Jedi Rend részéről. Így legalább kicsit jobban előkészítik azt is, hogy Anakin bizalma miért rendül meg a Jedikben a klónháború végére. Így kevésbé tűnik őrjöngő tébolynak, és sokkal inkább egy drámai tragikus döntésnek mindaz, ami majd A sithek bosszújában történni fog vele.
Szóval: A klónok háborúja nem volt rossz ötlet, de összességében mégiscsak a kapitalista tömegtermelés szabályain alapult: állítsunk elő minél nagyobb mennyiségű terméket, amik között lesz némi selejtes anyag is, lesz néhány egészen kiváló és értékes darab is, a többség meg olyan középszerű, elfogadható minőség. A lényeg hogy az üzlet menjen, a rajongók figyelmét fenntartsák, és az egész sagát, vagy mit a köztudatban benntartsák, addig is, amíg a következő film kijön.
Létezik egy másik Klónok háborúja animált sorozat is. Tulajdonképpen ezt kellett volna előrevennem, mert ez volt a korábbi. Csak én magam jóval később szereztem tudomást a létezéséről, és jóval később is ismerkedtem meg vele, mint a fentebb említett Klónok háborújával. Ez a sorozat nem is utólag készült a Klónok támadása és a Sithek bosszúja közötti ŰR kitöltésére, hanem úgymond „valós időben”, vagyis pont a fenti két élőszereplős film moziba kerülése között. Írója, tervezője, rendezője, mindenese a zseniális Gennagyij Tartakovszkij, akinek pl. a Szamuráj Jack című fantasztikusan kreatív sorozatot is köszönhetjük. (Arról majd egy másik bejegyzésben fogok beszélni.) Hogy mi a fő különbség a két Klónok háborúja között?
Az elsőre szembetűnik, hogy Gen sorozata hagyományosabb technikával készült, kevésbé számítógépes animációval. Emellett pedig sokkal egységesebb, mint a későbbi sorozat. Ennek egy forgatókönyvírója volt, és adott időre (A Sithek bosszúja bemutatójára), a sorozatot be kellett fejezni, nem lehetett az egészet a végtelenségig húzni. 25 rész alatt el Gennek kellett jutni a történettel valahonnan valahová. Így aztán a cselekmény itt jóval kevésbé szerteágazó, kevesebb szereplőt mozgat, ami jó is lehet, mert a színvonal sem olyan kiszámíthatatlanul ingadozó, viszont jóval kevesebb szempontból ismerhetjük meg a klónháború eseményeit. A történet marad is a filmek által kijelölt csapásirányon, a főszereplő itt is Anakin és Obi, emellett itt jelent meg először Grievous tábornok alakja (nem tudom, Tartakovszkij találta-e ki vagy konzultált előtte George Lucasszal), de vannak átfedések is a másik sorozattal is. Például itt is szerepel Assajj Ventress, és itt is egy idő után szembefordul a mesterével, Duku gróffal. (Hoppá! Spoiler?) Ami viszont a legérdekesebb lehet, hogy hogyan építi fel a két sorozat Anakin alakját, és hogyan készítik elő az ő tragikus bukását.
A Tartakovszkij-féle Clone Warsban Anakin végig Jedi-tanítvány, csak a vége felé nyeri el a Jedi-lovag címet. Ez a koncepció talán alapból jobban illeszkedik a Klónok támadása és a Sithek bosszúja közé. Hiszen mindkettőben azt látjuk, hogy Anakin elégedetlen a saját státuszával: valami állandó türelmetlenség van benne, becsvágya az, ami a rossz felé viszi, mert hatalomvággyá torzul. Bár ez szerintem nem feltétlenül magyarázza meg Anakin végső eltévelyedését. Ha mégis, a néző kevéssé tud együttérezni az elbukó hőssel.
A másik Klónok háborúja éppen azzal kezdődik, hogy Anakin tanítványból egyből mesterré válik. Anélkül, hogy a Jedi-lovag státuszban fejlődhetne még néhány évet, rögtön rásóznak egy (lelkes, de izgága) ifjú tanítványt, emellett mindkettejüket, tapasztalatlan mestert és nála nem is sokkal fiatalabb tanítványt rögtön be is dobják egy nagy háború kellős közepébe, hogy álljanak helyt, ahogyan tudnak. Ez kevésbé tűnik valószerű változatnak a két mozifilm tükrében, és mégis: nekem valahogyan izgalmasabbnak tűnik ez a koncepció. Mármint a kérdés, amit felvet, hogy Anakin nem ebbe a sok rárakott teherbe rokkan-e bele lelkileg, mire a Sithek bosszújához érünk… Nem beszélve Ahsokáról, akinek olyan megpróbáltatásokat kell rövid idő alatt, átélnie, amikbe más Jediket a Rend csak hosszú felkészülés után enged be. Ez egy izgalmas lehetőség. Különösen azért, mert megintcsak felveti a Jedi Rend felelősségét Anakin tragédiájában.
(Maga a sorozat azzal a történetelemmel, hogy Ahsokát egy súlyos igazságtalanság éri a Jedi Tanács részéről, felveti, hogy a RENDdel sincs minden RENDben, valami elromlott itt, a háború korrumpálja ezeket a "gáncstalan" lovagokat, akik magukat az igazság feltétlen bajnokának akarják beállítani. És Ahsoka egyik jóbarátja, Barriss Offee még ki is mondja ezt a sorozat vége felé…)
Szóval a két sorozat-koncepció más, ugyanakkor teljesen ki sem zárják egymást. Viszont mindkettő egy másik folytatás, egy másik történetszál előkészítője, amely szálak megint egymástól függetlenek ugyan, de megintcsak nem zárják ki egymást. A Tartakovszkij-féle Clone Wars a Sithek bosszújának előkészítője, a másik Clone Wars pedig (Ahsoka alakjának megteremtésével) a Lázadók sorozaté. Többek között éppen az ilyen érdekes egymásbajátszások miatt izgalmas annyira a Csillagok háborúja világa.
A lázadókból még egy teljes epizódot sem láttam, csak előzeteseket, illetve sok hírt olvastam is róla. Mindenesetre nagyon ígéretes kezdeményezésnek tűnik. A III. és a IV. (első) filmes epizód között játszódik, a Birodalom elleni felkelés kezdeteiről szól, azaz arról az időről, amiről az én el nem készült rajongói regényem. (Azért sejthettem volna, hogy valaki ebbe odaát a tenger másik oldalán hivatalosan is belevág, felesleges nekem ezzel fáradnom). Hasonló technikával, de kicsit más koncepció alapján készült, mint A klónok háborúja. Konkrétan úgy tűnik, összeszedettebb lesz. Megvannak a maga főszereplői, akik teljesen új figurák, és nagyon érdekes egyéniségek. (A filmek főszereplői, mint Obi meg csak mellékszereplők lesznek) És a történetben is, úgy néz ki, van egy elképzelésük az alkotóknak, hogy honnan hová akarnak eljutni.
Emlékeztek, mit írt Dobay Ádám az eredeti, az első, az 1977-es Csillagok háborúja-filmről?
„az eredeti Csillagok háborúja-film egy történet arról, hogy számos különböző életterületről érkező karaktertípus hogyan tanul meg együtt dolgozni”
Na, A lázadók pont azért ígéretes, mert valószínűleg ugyanerről fog szólni. Ha majd már több részt is láttam belőle, akkor esetleg elemzem azt is, hogy megfeleltethetőek-e A lázadók karakterei az eredeti film karaktereinek (ez a Zeb nevű melák mindenesetre gyanúsan Csubira emlékeztet). Mindenesetre érdemes lesz egy próbát tenni vele.
(A PC-cenzúra ismét működik...)
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése