I. Magyar zsoldosok a Lengyel-Litván Köztársaságban a XVII-XVIII. században
II. Magyarok az 1863-as lengyel szabadságharcban: Esterházy Albert és Nyáry Ede emberei
III. A szovjetek magyar partizánjai
IV. A Petőfi-brigád
V. A Petőfi-egység
Innen folytatjuk. A mai alkalomtól már lovassága is lesz a Száműzöttek Seregének.
Bercsényi-huszárok. (XVIII. század) (jobbra)
A francia szolgálatban álló magyar huszárok története a XVIII. század legelejére nyúlik vissza. 1700-ban tört ki a háború a spanyol trónért XIV. Louis francia király és I. Leopold Habsburg császár között. A Habsburg Birodalom hadseregében jónéhány magyart is elküldtek messze földre, a franciák ellen harcolni. Közben otthon kitört a Rákóczi-szabadságharc, azaz Rákóczi Ferenc magyar fejedelem a franciák oldalán kapcsolódott be az európai háborúba. Ennek hírére a franciák úgy döntöttek, hogy felállítanak a fogságba esett magyar huszárokból egy saját, francia szolgálatban álló századot. Ez már csak azért is lehetővé vált, mert Rákóczi harcának hírére a magyarok önszántukból is kezdtek tömegével átszökdösni a franciákhoz. Így, sok társával együtt, önként ment át Ráttky György is.
Ő lett a francia seregben küzdő magyar huszárok főparancsnoka.
1711 után, mikor a Rákóczi-szabadságharc végetért, a császáriak által megígért amnesztia ellenére egy csomó magyar ment emigrációba Rákóczival a Lengyel-Litván Köztársaságba. Később maga Rákóczi Franciaországba, majd Törökországba ment tovább. Volt, aki követte, volt, aki nem tudta. Így rengeteg magyar tengett-lengett mind Polákországban, mind Franciaországban, mind Törökországban. (A szerencsésebbek be tudtak állni az oroszok vagy valamilyen lengyel nagyúr szolgálatába.) Így jól jött sokaknak, hogy a franciák egy új ezred megszervezését hirdették meg. Ennek lett a parancsnoka
Bercsényi László (Bercsényi Miklós fia, Rákóczi egykori apródja). A francia hadvezetés törekedett arra, hogy Ráttky és Bercsényi ezredébe csak magyarok kerüljenek, és az egyenruha tervezésénél is megtartották a magyaros formákat. A XVIII. század folyamán a Habsburg-császárok és a francia királyok elég sokat háborúztak egymással. Ezekben a háborúkban a magyarok mindkét oldalon kitüntették magukat. Mivel a franciákhoz folyamatosan szökdöstek át az elégedetlenkedő magyarok, ezért a Bercsényi-ezrednek is volt állandó utánpótlása.
A XVIII. században végül is négy magyar huszárezred létezett a francia seregben: a Ráttky-ezred, a Bercsényi-ezred, a Pollereczky-ezred és az Esterházy-ezred. (Ez utóbbinak a parancsnoka sokáig Esterházy Bálint volt, Rákóczi dunántúli tábornokának, Esterházy Antalnak a fia.) Bercsényiéken kívül csak az Esterházy-ezred egyenruhájáról találtam jó képet.
De leghíresebbé így is a Bercsényi-ezred vált, nemcsak azért, mert ők tüntették ki magukat legjobban a maguk idején, hanem mert ez az alakulat máig is jogfolytonosan létezik. Csak ma már nem magyar huszárok, hanem francia ejtőernyősök szolgálnak benne. De a jelvényük máig is a Bercsényi-család címere.
(Egyvalami jutott még eszembe: Magyar huszárokról lévén szó, akik a francia király szolgálatában álltak: ha én állítanám színpadra a János vitézt (persze nem a Kacsoh Pongrác-féle giccses daljátékot), akkor biztosan a Bercsényi-ezred kék ruhájában vonultatnám fel Kukoricza Jancsit és bajtársait.)
(Akik a Rákóczi-emigráció katonai történetéről és a külföldön harcoló magyar huszárokról szeretnének többet megtudni, azoknak Zachar József könyveit ajánlom a figyelmükbe. Ő írta meg részletesen Bercsényi László életrajzát is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése