A NPP feladata, hogy „a kispolgárosodásnak egy radikális, az úri vezetéssel ki nem békülő útját építse ki. Ez a feladat, mint a világon minden igazi politikai feladat, nagy ellentmondások feszültségeit próbálja feloldani, s az teszi érdekessé, hogy végeredményben az egész közép- és kelet-európai társadalomfejlődés központi feladata.”
(Bibó István: A koalíció válaszúton)
„A furcsa az, hogy ha ennek az állítólag heterogén összetételű, egyenetlen belső életű, tisztázatlan programú és kétértelmű viselkedésű pártnak a jelentőségét nem pillanatnyilag kihegyezett ellentéteken, vagy más pártoknak és csoportoknak az ellentétein mérjük le, hanem a magyar valóság, a magyar szükségletek és a magyar lehetőségek mértékével, akkor kiderül, hogy a parasztpárti tömegek egyöntetűsége, karakterének egysége, feladatainak és lehetőségeinek egyenesvonalúsága legalább akkora, ha nem jóval nagyobb, mint a többi magyar demokratikus pártoké.
(…)
Ilyen körülmények között a Parasztpárt kisebb-nagyobb egyenetlenségei helyett nem volna-e fontosabb és érdekesebb felvetni azt a kérdést, hogy vajon nincsenek-e azok az ellentétek és választóvonalak rossz helyen meghúzva, melyek a magyar politikában uralkodnak?
(…)
[A NPP] ellensége mindenféle félmegoldásnak és látszatmegoldásnak, melyek inkább csak átkeresztelik, átcsoportosítják vagy megpiszkálják a bajt, hogysem megszüntetnék.
(…)
Egyik fontos szellemi erőforrása a magyar forradalmiság, mindenekelőtt a nagy paraszt- és magyar forradalmak tiszta hagyományainak ébrentartása. Ez pedig, ha valóságos ébrentartást akarunk, nem merülhet ki egy olyan történelmi szoborrá merevítésben, amely – az ellenforradalomban jól ismert eljárásmóddal – a múlt forradalmait dicsőíti, de időszerűségeiket és tanulságaikat minden lehető módon tagadni igyekszik.”
(Bibó István: A Nemzeti Parasztpárt jellemzése)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése