2012. április 9., hétfő

Locsolás

A locsolás Húsvét másnapján, azaz hétfőjén nemcsak nálunk, magyaroknál szokás. Hanem például a polákoknál is. Náluk śmigus-dyngusnak hívják ezt a szokást. Különbség, ha van, az az, hogy ők nem próbálják kölnivel megszelídíteni az egészet. Vagy vízzel locsolnak (és sokszor vödörrel) vagy sehogy.
És a másik: nem nagyon mondanak hozzá verset. És dalokat sem találunk náluk, amik erről a śmigus-dyngusról szólnának. Én legalábbis még nem találtam. Igaz, nem is láttam még soha élőben, hogy hogy zajlik ez a polákoknál, csak meséltek róla.

Én persze járok locsolni, természetesen a legénycimborákkal, és természetesen vízzel, vödörrel. Hogy verset mondunk-e előtte, az attól függ, megpróbál-e a lány elszaladni.

(Rajz: Szabó Zsuzsa)
De leggyakrabban énekelni szoktunk. Mégpedig leginkább ezt a Szatmár megyei dalt. Kiteszem, és kiírom a szövegét is, mert lehet, hogy nem mindenki tanulta a suliban.

Ma van Húsvét napja, másodéjszakája,
Jól tudjátok;
Kinek első napján Jézus feltámadván
Dicsőséggel...

Mária, Borbála, Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szűzek!
Keljetek fel ágyból, cifra nyoszolyából,
mit alusztok?

Hímes tojás légyen tizenkét pár készen
Mi számunkra!
Ha pedig nem lészen, vízipuskám készen
Számotokra.

http://www.youtube.com/watch?v=jRDhXVIuE8A

(Rajz: Mészáros Márta)
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk a lány a szöveg ellenére semmiképpen nem menekedett meg a hideg víztől.)

(Emlékszem az idegbeteg általános iskolai énektanárunkra, aki vízipuskám helyett mindig vizes vödrömet vagy hideg vizemet énekeltetett. Mivel azonban neki sosem volt humorérzéke, és az általam nagyra becsült Méta változatában is vízipuskám van, hát fogadjuk el ezt autentikusnak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése