Ellenszenves és hozzánemértő alakok kerülnek a legmagasabb pozíciókba. Nem tudni, miért vannak még a helyükön.
A etióp császár egyik volt tisztviselője mondja egy híres fiktív riportkönyvben:
„Ha a nép nem bírta el a terheket és lázongani kezdett, bőkezű urunk megszidta a minisztériumot, lecserélte a minisztert; bár ezt soha nem azonnal tette, nehogy olyan lealázó benyomást keltsen, mintha az uralkodó megengedné, hogy a féktelen csőcselék tegyen rendet a palotájában. Inkább fordítva –ha úgy látta, ki kell mutatnia császári mindenhatóságát, a leggyűlöltebb méltóságokat emelte a legmagasabb posztokra, mintha csak azt mondta volna: ide nézzetek, ki parancsol itt igazán, ki képes megvalósítani a lehetetlent! És imigyen jóindulattal évődve alattvalóival, tiszteletre méltó urunk bizonyította erejét és tekintélyét.”
(Ryszard Kapuściński: A császár)
Vajon Magyarországon is csak egy vicc, egy "jóindulatú évődés" áldozatai vagyunk, mi "alattvalók"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése